Egy emlékezetes búcsúbuli Zsámbékon

   Észrevételem szerint egyre több embernek van igénye a minőségi képekre. Amíg régebben csak az esküvőjén készült az emberről fotós által készített fotó, mára már minden kisebb-nagyobb rendezvényen ott vagyunk. Divat lett a jó kép.

   Múlt hétvégén egy összevont lány- és legénybúcsún jártam Zsámbékon. Egy számomra nagyon kedves pár kért fel a fotózásra, akiket egyébként a munkám során ismertem meg 2 éve. Akkor várták az első közös babájukat.

Pont ezért szeretem ezt a munkát, mert mindig új embereket ismerhetek meg, akikkel egyébként sehol máshol nem hozna össze a sors és amikor újra meg újra találkozunk, olyan érzésem van, mintha rokonok lennénk.

Helyszínül a Szépia Bio és Art Hotel szolgált és mint utólag megtudtam, nem volt véletlen a helyválasztás. A pár ugyanis itt randevúzott először 3 éve. Interneten ismerkedtek meg és rögtön egy squash mérkőzéssel indították az első találkozót. Szerintem ez is elmondja róluk, milyen vagány páros, mert azért valljuk be elég ritka program első találkozásnak.:)

Nagyon igényesen volt az egész megszervezve: volt vacsora, kamerás, fotós, DJ, lézer show, füstgép, szóval minden, ami egy igazán jó bulihoz kell.

Természetes várni kellett egy kicsit, hogy beinduljon a buli, de utána viszont leállíthatatlan volt. Mindenki táncolt, egyeseket követni alig tudtam a kamerával úgy rázták. Nagyon élveztem az egészet, nem is bírtam magammal, a latin zenékre már én is beálltam egy percre táncolni a párral. 

                           

Voltak játékok is, hogy néha más is történjen, amin az idősebbek és a fiatalok egyaránt részt vettek. A székfoglalós játékot végül a menyasszony nyerte.:)

   Nem sok olyan rendezvényen fotóztam még, ahol lézer show is lett volna. Mondta a DJ, hogy ha szembe állok vele, úgy lesz az igazi a kép. Nos, én megfogadtam a tanácsát, a jó képért mindent, de a videós szerencsére időben szólt, hogy ez nem a legjobb ötlet, mert kiégetheti a szenzort a fényképezőgépben. Azért játszadoztam a lézer fényével, de örök hálám a videós fiúnak, hogy időben figyelmeztetett. 

Edinának és Gyulának nagyon sok boldogságot kívánok ezúton is! 

Július 16-án találkozunk az esküvőn! <3  

Tanulás a vak világba

                         "Amint haladsz előre, úgy teremted a saját univerzumod."
                                                                                            /Churchill/



Okleveles fotósként idén februárban jelentkeztem egy újabb fotográfus képzésre, ami ezúttal már OKJ-s, tehát komolyabb papírt ad a munkámhoz. Arra vágytam, hogy végre valaki megtanítson mindent ától cettig; a hiányosságokat pótolni, az erősségekben fejlődni.

    A 30 fős csoportban van profi és totál kezdő is és szerintem itt kezdődik a probléma. Ahogy a nyelvvizsga felkészítő tanfolyamon se ül egy csoportban a kezdő és a haladó, úgy itt sem kellene. A profi unatkozik, az amatőr feszült.

Pár hónap távlatában nézve eddig arra jó ez a tanfolyam, hogy szakmabelieket ismerjek meg, érdekességet halljak a fotózás történetéről- mert a tanárok fantasztikusak ez tény- és hogy lelkileg egy kicsit megingjak...

Ugyanis számomra a legfontosabb az az ember, akit épp fotózok, itt pedig arra kíváncsiak a képeim alapján, hogy ki vagyok én. Azt szeretnék, hogy legyenek felismerhetőek a képeim logó nélkül. Én értem, mit szeretnének látni, de én azt nézem, mikor fotózok, hogy az embernek vagy magának a képnek mi áll jól, nem magamat teszem előtérbe, mikor fotózok. Illetve akiknek felismerem már a stílusát (ami körülbelül a maguk örömét kielégítő témaválasztás és színkezelésen látszik csupán) azt is simán összekeverem másik három fotós munkájával, mert akkora egyediségre azért nem lehet itt törni.

Így május közepén az első gyakorlati órán egymás képeit néztük meg. Az volt a feladat, hogy hozzunk 3 db stúdióban készült képet. Kaptam hideget meleget, ahogy azt kell ilyenkor, nem bánom, ebből csak tanulok. De nem is ez a baj, hanem hogy mikor életlen, részlettelen, hibás képek meg vannak dicsérve "jó a hangulata" felirattal azt nehezen emésztem meg.
Valóban szubjektív egy képről eldönteni, hogy jó vagy rossz, de mint tudjuk, azért vannak alap információk, amiket kell tartalmaznia egy jó képnek.

         (Hiba: A jobb kéz ok nélkül van felemelve. Zavarja a nézőt. Javaslat: foghatna egy táskát.)

       (Hiba: A kanapé és a lány között nincs közvetlen kapcsolat, így az zavaróvá válik a képen.)

(Hiba: A nézőnek az látszik a képen, mintha csíkosan töltötte volna be a képet a gép, mert nem tudják kivenni, hogy ez egy fehér reluxán át fotózott kép.)


   Mindenesetre most feladta nekem a leckét ez a tanfolyam, hogy fotózzak saját koncepciókat is, próbáljak meg elrugaszkodni a földtől, kísérletezzek, próbáljam meg lenyűgözni a nézőket. Őszintén szólva, ennyire nem érek rá, de legyen így, szakítok majd erre is időt!