Lelki tuning

                   "Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves."

Viki (32) azzal a kéréssel keresett meg engem, hogy készítsünk róla egy ízléses fehérneműs sorozatot. E-mail-ezésünk során kiderült, hogy nem rég készült róla pár kép ilyen témában egy fotóstúdióban, de szerinte és a képeket látva szerintem is borzalmasan sikerült és nem a Viki hibájából. A műteremben állítólag rettenetesen hideg volt, a fotós férfi undok volt, 30 perc alatt végzett vele és csak a nyers képeket adta át neki.
Cégnevet nem mondok, de az a munka, amit ez a fotós kiadott a kezéből szégyen a szakmára nézve. Nem beszélve a modell lelki világáról!!!

Ahogy a képen látjátok, konkrétan koszos a talaj; a műterem üres, semmi kelléke nem volt,  illetve én a világításba is bele tudnék kötni.




Aztán eljött a mi napunk. Egy hete belépett a stúdiómba Viki. Kapott egy szép cicás sminket a sminkesünktől és elkezdtük a munkát. Kicsit olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást,annyira egy hullámhosszon voltunk hárman.
Tetszett neki a hely. Ahogy írta utólag "Álmodni se lehetett volna jobb helyszínt!"
Sok ruhát hozott, volt miből válogatni. A tervezett egy órás fotózásból 3 óra lett, mert megint annyi ötletem volt, hogy nem bírtam abbahagyni az alkotást, de így nyugodt a szívem, hogy minden tervezett dolgot megvalósítottunk.

"Köszönök szépen mindent, lányok! Az elsőnek is így kellett volna sikerülnie.
Gina, csodát műveltél! Esküszöm a sírás kerülget az örömtől!"

Hit, vonzás, siker

 "A gondolat és a szeretet kombinációja mentén alakul ki a Vonzás törvénye."

(Charles Hammel)

   Évek óta járom a város különböző műtermeit kellékekkel teli giga csomagokkal a hátamon, hogy minél színesebb képek szülessenek. Volt mikor 3 méteres hátteret, nappali szőnyeget  vagy épp éjjeliszekrényt is vittem, mert tudtam, hogy úgy jobb lesz a képen az összhang. 

   Idén azt terveztem, hogy ebben is lépek egy szintet. Szükségem van egy saját zugra, ahol minden szépen el van rendezve és tárolva, nekem pedig csak az alkotásra és az alanyra kell koncentrálnom. Nem kell végre idegeskednem, hogy hogy érek oda a forgalom miatt, tudok-e parkolni a közelben, beleférek-e az időbe, vagy hogy vannak-e előttem illetve utánam, mert akkor még jobban kell sietni. Szóval ez a stressz mostantól nem létezik többé, mert jelentem, saját stúdiót nyitottam.:) (pezsgőpukkanás)  És a legviccesebb az egészben, hogy mindössze két napig kerestem a helyet, ugyanis az univerzum meghallgatta a kérésemet!  Egy volt fotóstársam rám írt és mondta, hogy körülbelül két napja!!! pattant ki a a fejéből, hogy épp műtermet akar csinálni a lakásából. Még aznap találkoztunk és meg is beszéltük a részleteket. Hetek óta festünk, fúrunk, parkettázunk, bútorokat rakunk össze, takarítunk, dekorálunk és mára elkészültünk vele.

Imádom azt a harmóniát és nyugalmat, amit ez a napfényes hely áraszt magából és nagyon várom már, hogy meg tudjam nektek mutatni az ott készült képeket.